Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Fantom tánca (Dance of the Phantom)

"A Fantom tánca (Dance of the Phantom)

tumblr_mmv79ujieo1qm68zqo7_1280.jpg


Az Operaház fantomjának a maszkja még sose volt ennyire halálos senkin, mint Charles Dance-n. A magas férfi, földig érő fekete köpenyében, fenyegetéssel teli léptekkel szedi a párizsi Operaház lépcsőjét. Egy amerikai TV-csatorna által készített, pompás, négy órás mini-sorozat sztárja. A film- és televízió társaságok egymás ellen versenyeznek, hogy ki tudja jobban feléleszteni a Fantom történetét. Robert Englund – akit a Rémálom az Elm utca által ismerhetünk – már elkészítette a sztori horror-változatát, és Andrew Lloyd Webber azon dolgozik, hogy egy musical-t varázsoljon a vászonra. Mivel Webber változata még mindig fut Los Angeles-ben, nagy az esély arra, hogy hamarabb látjuk a filmverzióját, mint az élő műsort. A televíziós mini-sorozat szigorúan követi Gaston Leroux történetét az eltorzult lényről, aki az operaház barlangjaiban bujkál és beleszeret egy énekesnő hangjába. Ez egy olyan történet, amely az 1925-ös némafilm verzió óta mindig is beindította a nézők fantáziáját.
Sokan azt mondják manapság is, hogy a legjobb adaptációban Lon ’Ezerarcú’ Chaney szerepelt. 1943-ban következett egy feldolgozás Claude Rains-szel, majd 1962-ben, Herbert Lorn-nal. A Fantom – ami egy klasszikus téma – Hollywood-nak egy új, pénzzel teli lehetőséget adott, amiért a mozi mogulok nem győznek sorban állni. Jellemző módon, az első a sorban Menahem Golan, horrorfilm-producer volt. Az ő verziójában egy természetfeletti Fantom kísérti a londoni Operaházat. Talán Fantomjának – aki Freddie Krueger-t játszotta a Rémálom az Elm utcában – nem volt elég menő a párizsi akcentus. Aztán Bernie Brillstein producer elkezdett tárgyalni a Veszedelmes viszonyok John Malkovich-ával, hogy bejelentse javaslatát egy saját verzió elkészítésére, és még mielőtt Andrew Lloyd Webber kasszasikere berobbant volna a színpadra, a történet egy vígjáték verziója elkészült a Los Angeles-i moziba járó közönségnek.
A mini-sorozat, Charles Dance-szel a főszerepben – és még sok időbe fog kerülni, mire Ausztráliában is vetítik majd – filmdíszlet helyett az igazi párizsi Operaházban lett forgatva. Még egy igazi, földalatti tónál is forgattak, és Charles bevallotta, hogy kicsit megijedt ettől az élménytől. „Az egész hely áraszt magából egyfajta magányos és misztikus érzést,” mondja. „Egy színész szempontjából ez ideális. Feszültséget próbálunk létrehozni, ami olyan, mintha itt, a mélyben a lehető legteljesebben gyökerezne.” A 43 éves szívdöglesztő Charles beleegyezett abba, hogy levesse nyugodt, bársonyos imázsát, hogy a hírhedt maszkot magára öltse – a döntés azután született, miután megtudta, hogy a brit Tony Richardson – aki 1963-ban Oscar-díjat nyert a Tom Jones-ért – lesz a rendező. „Rögtön tudtam, hogy nagyon stílusos és atmoszférikus lesz a hangvétele”, mondja Charles. „Meglátjuk a Fantom emberi oldalát, és azt is, hogy a Christine iránt érzett szerelme tiszta és plátói. Nincsenek indokolatlan jelenetek a filmben és horrorisztikus sminkelésre se volt szükség.” Charles Christine-jét a 25 éves, amerikai Teri Polo játssza, aki balerina volt. „Kellő sebezhetőséget és ártatlanságot sugároz”, mondja Charles. Az Andrew Lloyd Webber-féle színházi verzióban a zene fontos szerepet játszik – ami 1986-ban debütált, Michael Crawford-dal a Fantom szerepében – és még ma is sorban állnak érte a rajongók. Ezzel szemben a tévés verzió nem viszi túlzásba a zenét, és ugyan van benne éneklés is, de a produkciót sose lehetne musical-nek nevezni.
Számos híres színészt felvonultat még a műsor, csakúgy, mint Burt Lancaster-t – aki a Fantom édesapját, Carriere-t alakítja – és Ian Richardson-t, aki az Operaház lelkiismeretlen menedzserét, Cholet-et játssza. Lehetséges, hogy a mini-sorozat büdzséjének elég nagy szelete (állítólag körülbelül 10 millió dollár) ment el csak arra, hogy létrehozzák a Fantom apjának a karakterét, de amíg az író, Leroux ezt nem gondolta túlzottan fontosnak a cselekmény szempontjából, addig Carriere új szerepe egyedülálló lehetőséget nyújtott a veterán Lancaster-nek. Az eredeti Fantom átalakítása (aki testi hátránya miatt sajnálatraméltó ember kinézetét nyújtja) a világ új matiné-ideáljává hatalmas szó egy olyan listán, ahol például a Notre Dame-i toronyőrből vagy az Elefánt Emberből szex szimbólumot alkotnak.
Elég ironikus, de Dance egy millió dollárt kap azért, hogy eltakarja azt az arcot, aminek pont a megélhetését köszönheti. De miért éppen Charles-t választották a szerepre, amikor a maszk alól csak az a nemesi álla látszódik ki? Ross Milloy, a producer azt mondja: „Charles mindig hozzáad valami extrát. Nem lehet nem észrevenni jelenlétét a vásznon – rendelkezik azzal a meghatározhatatlan valamivel, ami elválasztja a színészt a sztártól. És ez az, amit én keresek egy színészben a válogatások alkalmával.”
Ez egy újabb merész lépés Charles számára, aki 15 évig küszködött, míg megkapta Guy Perron szerepét az 1984-es sikeres tévésorozatban, a The Jewel In The Crown-ban, ami meghozta számára a sikerét. Azóta óvatosan választotta meg szerepeit. Játszott Meryl Streep-pel a Plenty-ben és Eddie Murphy-vel az Aranygyermekben. Ezeken kívül főszerepet játszott a brit filmekben: a White Mischief-ben és a Pascali’s Island-ben. A legutóbbi tévés megjelenését Ian Fleming-ként ejtette meg – aki a kackiás megalkotója a behízelgő, megnyerő James Bond-nak – az Aranyszemben. Amikor pedig készen lett a Fantommal, Coriolanus ruháját tervezte magára ölteni a Royal Shakespeare Színházban, Stratford-upon-Avon-ben. Szabadidejében somerset-i farmján élvezi sikereit feleségével, a 40 éves Joannával – 19 éve házasok – és gyermekeikkel, a 14 éves Oliver-rel és a 8 éves Rebeccával.
Charles-ból sugárzik az arrogancia egy csepp jelenléte. Mivel alapos gondossággal építette fel karrierjét a semmiből, olyan, mintha elhatározta volna, hogy nem engedi, hogy bármit is elvegyenek tőle az elért sikerei közül. A színészetről tesz egy gyakorlati meglátást: „Az számít, hogy minél több embert csábítsunk be megtekinteni egy alkotást. Akkor tudom, hogy jó úton haladok, ha látom, hogy a jegyeladásra kedvező hatással van a jelenlétem egy filmben vagy színdarabban.” Mindegy, hogy van rajta maszk vagy nincs, úgy tűnik, bizony hatással van az emberekre."

 

Hálás köszönet a fordításért Írisznek! <3
Eredeti cikk: http://www.charlesdance.co.uk/potodance.html